Ön tud annyit, mint egy ötödikes?

Elek Zsombor és Horilla Dániel
Elek Zsombor és Horilla Dániel

Két mosolygó szempár, csibészes mosoly, értelmes tekintet. Ahogy rám néznek, elvarázsolnak. Gyermeki báj, kíváncsiság, értelem köszön vissza a két kis riportalanyom arcáról. Óvodáskoruktól barátok, akik örülnek, ha együtt lehetnek. Talán ez egymással töltött közös idő vezette őket arra, hogy együtt jelentkezzenek ECDL-tanfolyamra is. Ebben látszólag nincs semmi különös, hiszen manapság már a gyerekek együtt nőnek fel a számítógéppel. Akkor mégis, mi a különleges ebben a két kisfiúban? Elek Zsombor és Horilla Dániel ötödikesek, és büszkék arra, hogy ECDL-bizonyítványt szereztek. Most mégis inkább a barátságukról beszélnek.

Dani:- Nekem Zsombi az egyik legjobb barátom. Már együtt jártunk oviba is. Karatedzésen is Zsombi volt a párom. Sajnos, nem egy iskolában tanulunk, így kevesebbet találkozunk.

Zsombor:- Szeretünk együtt lenni, mert jókat tudunk játszani. Számítógépezni is szoktunk.

Riporter:- Hogyan jött az ötlet, hogy ECDL-bizonyítványt szerezzetek?

Dani:- Anyukám azt mondta, ha már számítógépezek, akkor legyen értelme. Pont akkor indult egy tanfolyam.

Zsombor:-Az én anyukám együtt dolgozik Dani anyukájával és megbeszélték, hogy együtt nagyobb kedvvel tehetjük próbára magunkat. Bíztam benne, hogy képes vagyok teljesíteni a követelményeket.

Riporter:- Mi volt a legnagyobb élmény a számotokra a tanfolyamon?

Egymásra nézve cinkosan mosolyognak.

Dani:- Az egészben az volt a legjobb, hogy a feladatok megoldása közben játékra is volt időnk. Pl. Kommandóztunk.

Zsombor: Anyukám nagyon haragudott érte, amikor megtudta.

Riporter:- Tudtatok-e egymásnak segíteni?

Zsombor:- Amikor Dani nem tudott eljönni a tanfolyamra, akkor odaadtam a jegyzeteimet.

Dani:- Az is jó volt, hogy a vizsgák előtt otthon együtt gyakoroltunk. Mindkettőnk más-más feladatot oldott meg, utána közösen megbeszéltük.

Riporter:- Melyik volt a legkönnyebb vizsgarész?

A két fiú szinte egyszerre válaszolja:

- Az internet.

Riporter:- Tudjátok-e hasznosítani a megszerzett tudást?

Dani:- Legutóbb magam szerkesztettem meg a születésnapi bulimra a meghívót.

Zsombor:- A szorgalmi feladatokhoz sokkal könnyebben találok anyagot.

Riporter:- Mit csináltok a szabadidőtökben?

Zsombor:- Szeretek sportolni. Most kézilabdázom. Nemrég angol-versenyen voltam. A gitározást abbahagytam, mert a tanárom elköltözött. Nagyon sajnálom. A cicáimmal is szoktam játszani.

Dani:- Íjászkodni szoktam, de engem most a foci jobban érdekel, hetente edzésre járok. Zongorázni is tanulok. Én német-versenyen szerepeltem jó eredménnyel a csapatommal. Angolul is tanulok. Ha anya megengedi, játszom is a számítógépen.

Riporter:- Milyen céljaitok vannak?

Zsombor:- Orvos szeretnék lenni, hogy segíthessek a beteg embereken. Fontosnak tartom a természet, a Föld és az állatok védelmét.

Dani:- Én is fontosnak tartom a környezetünk védelmét. Úgy gondolom, hogy informatikus leszek. Már ki is kerestem az interneten azt a legjobb középiskolát, ahol ezt tanulhatom. Szeretnék valami jó dolgot feltalálni, ami az emberek életét könnyíti.

Riporter:- Tudjátok-e, hogy Ti az elsők között vagytok, akik Magyarországon a ti korotokban ECDL -bizonyítványt szereztek?

Most először tanácstalanul, csodálkozva néznek rám.

Zsombor:- Nem tudtam. Nem volt ez olyan nehéz.

Dani:- Ennek nincs jelentősége. A lényeg az, hogy a barátommal lehettem. De most akkor büszkék lehetünk magunkra?

Két mosolygó szemű, értelmes gyerek. Őszinte, olykor korukat meghazudtoló, bölcs gondolatok. Széles érdeklődés, tiszta, gyermeki barátság, optimista hit. Ez jellemzi azt a két kiskamaszt, akiket hallgatva az ismert televíziós műsor jut az eszembe: tudok én annyit, mint egy ötödikes? És Ön?

Címke