Ön tud annyit, mint egy ötödikes?
Két mosolygó szempár, csibészes mosoly, értelmes tekintet. Ahogy rám néznek, elvarázsolnak. Gyermeki báj, kíváncsiság, értelem köszön vissza a két kis riportalanyom arcáról. Óvodáskoruktól barátok, akik örülnek, ha együtt lehetnek. Talán ez egymással töltött közös idő vezette őket arra, hogy együtt jelentkezzenek ECDL-tanfolyamra is. Ebben látszólag nincs semmi különös, hiszen manapság már a gyerekek együtt nőnek fel a számítógéppel. Akkor mégis, mi a különleges ebben a két kisfiúban? Elek Zsombor és Horilla Dániel ötödikesek, és büszkék arra, hogy ECDL-bizonyítványt szereztek. Most mégis inkább a barátságukról beszélnek.
Dani:- Nekem Zsombi az egyik legjobb barátom. Már együtt jártunk oviba is. Karatedzésen is Zsombi volt a párom. Sajnos, nem egy iskolában tanulunk, így kevesebbet találkozunk.
Zsombor:- Szeretünk együtt lenni, mert jókat tudunk játszani. Számítógépezni is szoktunk.
Riporter:- Hogyan jött az ötlet, hogy ECDL-bizonyítványt szerezzetek?
Dani:- Anyukám azt mondta, ha már számítógépezek, akkor legyen értelme. Pont akkor indult egy tanfolyam.
Zsombor:-Az én anyukám együtt dolgozik Dani anyukájával és megbeszélték, hogy együtt nagyobb kedvvel tehetjük próbára magunkat. Bíztam benne, hogy képes vagyok teljesíteni a követelményeket.
Riporter:- Mi volt a legnagyobb élmény a számotokra a tanfolyamon?
Egymásra nézve cinkosan mosolyognak.
Dani:- Az egészben az volt a legjobb, hogy a feladatok megoldása közben játékra is volt időnk. Pl. Kommandóztunk.
Zsombor: Anyukám nagyon haragudott érte, amikor megtudta.
Riporter:- Tudtatok-e egymásnak segíteni?
Zsombor:- Amikor Dani nem tudott eljönni a tanfolyamra, akkor odaadtam a jegyzeteimet.
Dani:- Az is jó volt, hogy a vizsgák előtt otthon együtt gyakoroltunk. Mindkettőnk más-más feladatot oldott meg, utána közösen megbeszéltük.
Riporter:- Melyik volt a legkönnyebb vizsgarész?
A két fiú szinte egyszerre válaszolja:
- Az internet.
Riporter:- Tudjátok-e hasznosítani a megszerzett tudást?
Dani:- Legutóbb magam szerkesztettem meg a születésnapi bulimra a meghívót.
Zsombor:- A szorgalmi feladatokhoz sokkal könnyebben találok anyagot.
Riporter:- Mit csináltok a szabadidőtökben?
Zsombor:- Szeretek sportolni. Most kézilabdázom. Nemrég angol-versenyen voltam. A gitározást abbahagytam, mert a tanárom elköltözött. Nagyon sajnálom. A cicáimmal is szoktam játszani.
Dani:- Íjászkodni szoktam, de engem most a foci jobban érdekel, hetente edzésre járok. Zongorázni is tanulok. Én német-versenyen szerepeltem jó eredménnyel a csapatommal. Angolul is tanulok. Ha anya megengedi, játszom is a számítógépen.
Riporter:- Milyen céljaitok vannak?
Zsombor:- Orvos szeretnék lenni, hogy segíthessek a beteg embereken. Fontosnak tartom a természet, a Föld és az állatok védelmét.
Dani:- Én is fontosnak tartom a környezetünk védelmét. Úgy gondolom, hogy informatikus leszek. Már ki is kerestem az interneten azt a legjobb középiskolát, ahol ezt tanulhatom. Szeretnék valami jó dolgot feltalálni, ami az emberek életét könnyíti.
Riporter:- Tudjátok-e, hogy Ti az elsők között vagytok, akik Magyarországon a ti korotokban ECDL -bizonyítványt szereztek?
Most először tanácstalanul, csodálkozva néznek rám.
Zsombor:- Nem tudtam. Nem volt ez olyan nehéz.
Dani:- Ennek nincs jelentősége. A lényeg az, hogy a barátommal lehettem. De most akkor büszkék lehetünk magunkra?
Két mosolygó szemű, értelmes gyerek. Őszinte, olykor korukat meghazudtoló, bölcs gondolatok. Széles érdeklődés, tiszta, gyermeki barátság, optimista hit. Ez jellemzi azt a két kiskamaszt, akiket hallgatva az ismert televíziós műsor jut az eszembe: tudok én annyit, mint egy ötödikes? És Ön?