Lányok és Nők a Tudományban – Diákprojektek az egyenlőségért
Február 11-én a Nők és Lányok a Tudományban Világnapját ünnepeljük világszerte. A korábbi évekhez hasonlóan idén is fontosnak éreztük az NJSZT NOKIT szakosztályában, hogy megemlékezzünk erről, hisz még mindig nagyon kevés a nő az informatika területén. Tavalyi elemzésünkben rámutattunk, hogy a nők aránya nem éri el a 20%-ot a hazai informatikai szektorban, és ez a szám az EUROSTAT egy évvel frissebb adatai alapján tovább csökkent 15%-ra.
Mit lehet ezzel tenni? Mivel a nőket leginkább a nemi sztereotípiák tartják távol az informatikától és általában a természettudományos/mérnöki területekről, az egyik leghatékonyabb módszer a diákokat magukat bevonni tudományterületük alakításba. Ha érzékeltetni tudjuk velük, számukra is fontossággal bír a téma is és rajtuk múlik a változás, hihetetlenül kreatívak tudnak lenni.
Éppen ezért nagyon örvendetesnek találtam, hogy Ausztriában minden egyetemi szak programjába kötelező beiktatni egy kurzust a nemi szerepek jelentőségéről. A linzi Johannes Kepler Egyetemen, ahol tanítok, magam is részt veszek a természettudományos szakok hallgatóinak ilyen irányú oktatásában. A „Bevezetés a nemi kérdésekbe a tudományban” című kurzus célja, hogy a fiatalok számára kézzelfogható módon – projekt-alapú tanuláson keresztül – vezesse be a jövő tudósait és mérnökeit területük érzékeny kérdéseibe. Például, hogy miért van kevés nő a STEM-ben? Ennek milyen hatása van a létrehozott tudásra és technológiára? Illetve mit tudunk tenni mi magunk, hogy befogadóbb legyen a tudomány? A hallgatók, akik az informatika, a mesterséges intelligencia, a biológiai kémia és a kémiai technológia területéről jönnek vegyesen, csapatokba rendeződve maguk definiálnak, terveznek meg és hajtanak végre egy projektet a félév során. A projekt keretein belül feltérképeznek egy – a nemi kérdésekhez kapcsolódó – problémát saját területükön belül, majd egy rövid intervencióval, egy praktikus megoldási kísérlettel állnak elő.
Miután az óra gyakorlatain keresztül rádöbbentek, mekkora hátassal volt pályaválasztásukra, hogy milyen élményeik voltak gyerekként, néhány csoport általános- és középiskolákba látogatott el, hogy különböző gyakorlatokkal felhívják a gyerekek figyelmét a tudományhoz – és a nemi szerepekhez – kapcsolódó sztereotípiáikra.
Mások az egyetemi campuson terjesztettek matricákat, plakátokat vagy saját kézzel tervezett képregényeket, hogy arra hívják fel az egyetemi polgárok figyelmét, mekkora jelentőségük van a példaképeknek a karrierválasztás során. Az imposztor szindróma egyik ellenszere, ha el tudjuk hinni, nem véletlenül vagyunk a pályán, amit elősegít, ha látjuk, hozzánk hasonló (példaképek) is megcsinálták.
Megint mások a közösségi médián keresztül akarták elérni diáktársaikat elgondolkoztató bejegyzésekkel, infografikákkal, poszterekkel. Az egyik, orvosi technológiára fókuszáló csoport arra akarta figyelmeztetni az Instagram közösségét, hogy a gyógyszertesztelésben még mindig sokkal kevesebb nőt vonnak be, aminek súlyos következményei vannak a gyógyszerek hatékonyságát és a mellékhatásokat illetően.
A projektek között volt olyan is, ami konkrétan az informatikára fókuszált. Az egyik diákprojekt az egyetem MI (Mesterséges Intelligencia) programja körüli, viszonylag aktuális konfliktusra akart reflektálni. Tavaly májusban az egyetem olyan professzori álláspályázatot adott ki a MI területén belül, amelyre csak nők jelentkezhettek. Az indíttatás az volt, hogy – központi, osztrák szabályozás alapján – növelni kell a női oktatók számát, és az utóbbi sok évben csak 10% körüli a női professzorok aránya a karon. Az intézkedés azonban megosztotta a közösséget. A diákcsoport érdeklődését felkeltette az ügy, és azt tűzték zászlajukra, hogy jobban megismertessék az egyetem polgáraival a sokszínűséget és befogadást promótáló (angolul úgynevezett Diversity, Equity, and Inclusion, vagyis DEI) intézkedéseket. Világszerte ismertek az olyan kampányok és rendeletek, melyek célja – például – a nők bevonzása a technológia területére, jóllehet ezek gyakorlati alkalmazása időnként ellenállásba ütközik. A diákok kampánya azt akarta feltérképezni egy kérdőívvel, hogy az egyetemisták egyetértenek-e az elvvel és a konkrét megvalósításokkal. Majd a tanulságokat – és javaslatokat – egy ízlésesen megdizájnolt brosúrában tették közzé és terjesztették az egyetemen, különösen a Mesterséges Intelligencia Tanszéken. Az alábbi (angol nyelvű, ám magyar felirattal ellátott) rövid videó ebbe a projektbe enged betekinteni.
Ez a diákprojekt azért lehet hasznos a tágabb, informatikai / tudományos közösségnek is, mert bár február 11. emlékeztet rá, hogy dolgunk van az informatikában és a tudományban – küzdenünk kell a nemi egyensúly erősítéséért –, de nem egyszerű kérdés, hogyan. Komplex társadalmi, szervezeti problémák megoldásakor nem elég, hogy az elvvel egyetértsen a közösség, az is elengedhetetlen, hogy jól kommunikáljuk le, a gyakorlatban mi miért történik. Bízom benne, hogy a diákprojektek adtak némi betekintést abba, hogy mennyiféleképpen meg lehet közelíteni ezt a kihívást – a közösség bevonásával –, abban bízva, hogy lépésről lépésre közelebb kerülünk az egyenlőbb tudomány ideáljához.
Dr. Szlávi Anna
