Az ügyfélkaputól az intelligens közlekedésig
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság számára mindig kiemelten fontos volt a civil társadalom iránti felelősség. A zászlónkra tűzött Digitális Esélyegyenlőségnek pedig nem csak a digitális írástudás a része: fontos az is, hogy milyen digitális környezetben élünk – és ha az infrastruktúra megfelelő, van-e ismeretünk és igényünk arra, hogy e környezetet jobbá tegyük.
E gondolatok ismeretében jelentős kezdeményezés volt, hogy két szakmai közösségünk, az e-Szolgáltatások Minősége és az e-Hétköznapok szakosztályok összefogtak – és közös konferenciát rendeztek május 24-én, az ELTE Informatikai Karán.
Az első bekezdésben idézett gondolatokat, Alföldi István ügyvezető igazgató üzenetét, Képes Gábor főmunkatárs tolmácsolta a résztvevőknek.
Milyen a jó professzionális interaktív szolgáltatás? –Elvárások és a valóság az e-hétköznapokban. A konferencia címének jelentőségét Vitályos Gábor foglalta össze megnyitójában. Usability, user experience – ilyen kifejezéseket sokszor használunk, de sokszor nincs meg mögöttük az elméletalkotó készség. Szakosztályaink és előadóik komplex szemlélettel közelítettek témáikhoz – a professzionális alkalmazások nagyobb minőségi igényére is tekintettel.
Siklósi István az e-szolgáltatások fejlesztésének kritikus pontjait mutatta be. Az e-szolgáltatások jobbá tételére külön szakmák alakultak ki (pl. user experiment designer, usability tester), a Data Science saját szakirányt kapott. Siklósi István egy iteratív fejlesztési modellt mutatott be és egy tervezési attitűd felvázolására vállalkozott. Megismerhettük, hogy a tervezés, a prototípus elkészítés, a használhatóság tesztelése, ennek elemzése és a korrekció körforgása után-mellett a kibocsátástól milyen követésre, elemzésre, finomításra van szükség ahhoz, hogy az e-szolgáltatás mindig korszerű, hatékony, használható maradjon.
Jó példaként az észt ügyfélkaput említette, ahol világos információs architektúrából nagyon jó vizuális megjelenítés született, ráadásul egy külön szövegíró dolgozott azon, hogy a jogi cikkelyekből emészthető szövegek kerüljenek a webre. A Magyarorszag.hu kormányzati portál táján viszont még sok a tennivaló, a felhasználó (állampolgár) könnyen elveszik a hosszadalmas jogi szövegek dzsungelében.
Siklósi István sok általános tanáccsal szolgált a minőségjavításra – nemcsak e portálnál, hanem minden e-szolgáltatás számára – ehhez kiérlelt módszertanra, modellekre, oktatásra, minősítési eljárásokra, végső soron egyfajta kultúraváltásra van szükség.
Mit kérdez a felhasználó a weben? Ungvári Rudolf a könyvtártudomány egy nagyon fontos területét, a névterek kérdését mutatta be. Értjük-e – és a web is érti-e -, hogy mit kérdez a felhasználó a weben? A természetes nyelvben azonosítóként működő nevekből alkotott névterek nagyon hasznosak lehetnek. Az értelmező nagyszótárak folytatása a weben: névterek és értelmük – erről szólt Ungvári Rudolf előadása.
„Akit megharapott a kutya, más kutyafogalommal rendelkezik, mint akit csak megnyalt” – mondta példaként a tudós. Ettől még a nyelv ezen azonosítóiból nagyon fontos struktúrát építeni – a névterek funkcionálisan a web számára is hasznosak.
Bódi Antal előadásában, melyben szerzőtársaival készített kutatásáról számolt be, kicsit messzebb kalandozott: az ITS Ökoszisztéma a közlekedés digitalizációjának kihívásairól szólt.
„Nagyon jó ez az önvezető autó történet, egy baj van, hogy az ember ott van benne.” – tréfálkozott egyszer egy professzor. S az önvezető autók korától néhány lépés még elválaszt minket: amíg általunk vezetett autók közlekednek, majd vegyesen jelennek meg a közlekedés szereplői.
Hányan lovagolunk manapság? Ilyen „lógisztikai” kérdés is szóba került, hisz hamar eljön az idő, amikor az autóvezetés éppúgy ritka hobbi lesz, mint manapság a fogathajtás – eljöhet az idő, hogy a nagyszülők külön, lezárt pályára viszik el unokáikat, hogy ott megmutassák, milyen volt gépkocsit vezetni.
Manapság, amikor a dokumentált balesetek okozta kár százmilliárdos nagyságrendű, elkerülhetetlen egy Intelligens Közlekedési Rendszer létrehozása. Az ilyen rendszereket általában a smart city (okos város) koncepciók részeként értelmezzük, s végig kell gondolni, milyenek lesznek az IoT (Dolgok internete) szenzorokkal szembeni igények.
Bódi Antal előadásában azt mutatta be, a felhasználó hogyan fog tudni mozogni a közlekedési térben. Egy olyan ökoszisztéma szükséges, melyben minden jármű benne lesz és ennek digitális leképeződése az egész közlekedés. A közlekedés mérhetővé tétele – ez hát a feladat, s már most fel kell készülni rá, hogy hamar felvetődik: Milyen lesz az ügyfél-elégedettség?
Manapság ott tartunk még, hogy a „közlekedést mindenki túl akarja élni” – a balesetek magas számát ismerve érthető, hogy már elégedettséget érzünk akkor is, ha eljutottunk A-ból B-be – és túléltük. Egy biztonságos és ellenőrzött közlekedés felé támasztott elvárásaink már nagyon mások lesznek.
Elkalandoztunk az e-szolgáltatástól? Igazából nem. Bőgel György, az NJSZT alelnöke is ott ült a közönség soraiban, számomra ő foglalta össze a legfrappánsabban e délután lényegét: „Az is interaktivitás, amikor te próbálsz valamit az ügyfélkapun elintézni – és az is interaktivitás, amikor az autód intéz valamit a digitális ikertestvérével.” Az e-szolgáltatások akkor is behálózzák az életünk, amikor épp nem – régies szóval – a „világhálón” lógunk. Vagy nem tudunk róla.
Ha már ügyfélkapu, a konferencia végén Bódi Antal védelmébe vette a magyar megoldást, már csak azért is, mert a Magyarorszag.hu korai változatának fejlesztésében maga is részt vett. Észtországban és hazánkban egyszerűen más a jogrend és ezért más a protokollja annak, hogy milyen szövegeket kell kötelezően megjeleníteni a weben.
Még ilyen szempontokat is figyelembe kell vennie annak, aki jó professzionális interaktív szolgáltatásokat fejleszt.
Szakosztályaink az előadásokat videóra is rögzítették, a videókat a későbbiekben hozzáférhetővé tesszük.
KG