Baku aranyos hely – az első beszámoló az IOI2019-ről

A tehetséggondozásban nincs nyári szünet. Ezt a Neumann Társaság alelnöke, Erdősné Németh Ágnes tudja a legjobban. A magyar csapat nemrég jött haza Pozsonyból, a Közép-Európai Informatikai Diákolimpiáról – és már repült is tovább Bakuba, Azerbajdzsán fővárosába, ahol a múlt héten zajlott az IOI2019 – a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia.

Oda ő is velük tartott - és ma reggel, 6:45-kor érkezett vissza, reggel egy budapesti üzletközpont kávézójában beszélgettünk.

Mi volt a fő benyomásotok Bakuról?

Hadd kezdjem az eredményekkel. Tóth Balázs, a Budapesti Fazekas Gimnázium tanulója, a Közép-Európai Informatikai Diákolimpia (CEOI) abszolút győztese az IOI-n is aranyérmes helyen végzett, a 27. helyen, 418.26 ponttal. Nagy Nándor (Budapesti Fazekas Gimnázium) bronzérmes értékű helyen végzett (129.), 280.47 ponttal. És a másik két csapattag is igen jól szerepelt a 327 fős mezőnyben: Molnár Bálint (Budapesti Fazekas Gimnázium) a 167. helyen, 246.33 ponttal, Noszály Áron (Debreceni Fazekas Gimnázium) 208. helyen, 209.63 ponttal.

Méltó eredmény! Akkor elmondhatjuk: Baku egy aranyos hely számunkra.

Így igaz. És olyan értelemben is, hogy kiváló vendéglátásban volt részünk. Azerbajdzsán már az olaj utáni világra készül, a turizmusra is építeni kívánja jövőjét. Ez az utcaképeken, az elegáns épületeken, a szállodák színvonalán is érződik. A diákolimpiai mozgalmat pedig nagyon komolyan vették. Mi, kísérők, egy ötcsillagos szállodában voltunk elszállásolva. A versenyzőket az atlétikai játékok számára, frissen megépült komplexumban helyezték el, apartman jellegű helyiségekben.

A magyar csapatot Dr. Horváth Gyula, az NJSZT Tehetséggondozási Szakosztály alelnöke és én vezettük, mindketten nagyon jó benyomásokat szereztünk.

88 különböző ország delegációit fogadták: a vendéglátás során is ügyeltek rá, hogy a különböző kultúrájú országok lakói számára megfelelő ételek álljanak rendelkezésre. Csirke, hal, marha mindig volt a választékban.

Tizennyolc dedikált busz szállította a csapatokat, konvojban vittek minket egyik helyszínről a másikra, rendőri kísérettel. A diákokra nagyon vigyáztak, egy egyetemista fiú volt az állandó guide-juk, nélküle csak akkor szabadulhattak el, amikor a magyar nagykövet fogadta a csapatunkat.

Az időjárással pedig szerencsénk volt. Ebben az országban a 45 fok sem ritka, de most 30 fok körül volt a hőmérséklet. Igaz, egy rázós homokvihart azért kifogtunk, ami még a buszok oldalát is megingatta. Egyébként az összes jármű és épület légkondicionált volt.

Hol zajlott maga a verseny?

Egy sportcsarnokban. Jelesül a National Gymanstic Arena adott neki helyet. Különleges látvány volt, a hatalmas sportlétesítmény, 380 darab számítógéppel a közepén.

Az esetleges meghibásodások elkerülésére negyven tartalék laptop mindig rendelkezésre állt. Saját billentyűzetet és egeret mindenki hozhatott magával, de semmi mást. Még a kabalafigurákat is ellenőrizték. Persze Nándi – aki a Matekolimpián is bronzérmet szerzett – mindenhova hozta magával a matekos csapat kabaláját: egy plüss Stormtroopert, azaz rohamosztagost a Csillagok háborújából. Ez a figura egyébként remek diplomata volt: egy csomó diák odajött hozzánk megnézegetni.

Maga a verseny kétszer öt óra volt. Az első versenynap után nagyon sok volt a holtverseny, aztán a második versenynap feladatai alaposan felborították a sorrendet. Ezek izgalmas, meglepő, kreatív feladatok voltak. Az egyikben Baku főutcáján álló toronyházak között kellett két pont között a legrövidebb távolságot megtalálni. De úgy, hogy magán az utcán nem lehetett haladni. A toronyházak emeletei között kihúzott drótokon, illetve a házakon belül lehetett haladni, mi ezt „felhősétának” neveztük.

A Neumann Társaság a digitális világ GPS-e. A versenyzők pedig toronyház-GPS-t alkottak.

Lényegében igen. A másik feladatban egy egyenetlen terepen felépíthető paloták számát kellett meghatározni. Az építésre bizonyos, az építés talajviszonyait meghatározó paramétereket kellett figyelembe venni. Érdekes, gyakorlatias kihívások voltak. A 327 diákból a túlnyomó többség C++ nyelven vágott bele – talán 8-an voltak, akik Javában.

Hogy zajlott a felkészülés?

Volt practice, azaz gyakorlásra fordítható idő is. Ennek elején a gyerekek egyedül álltak neki feladatoknak, majd a csapatvezetőkkel átbeszélhették a felmerült problémákat. A versenyfeladatokat pedig mindig a versenynap előtti este kapták meg a csapatvezetők. Hajnalig zajlott az egyeztetés, az eredeti angol szöveg lezárása és fordítása. A srácok másnap reggel – azaz a versenynap reggelén - kapták meg a feladatokat. A versenynap előtti este teljes karanténban voltak, se wifi, se mobil, se számítógép…

Történtek rendkívül események a verseny alatt?

Semmilyen botrány nem volt, köszönhetően a szervezésnek és a diákok fegyelmezettségének. A mi csapatunk jókedvűen és nagyon ügyesen vitte végig a versenyt. Voltak régi ismerősök is, a CEOI-ról például a lengyel, ukrán, horvát csapat. Élvezték a kísérőprogramokat is, például a híres azeri lovakkal és cirkuszi ügyességű lovasokkal megtartott lovasbemutatót. A díjátadóra az ország első elnökéről elnevezett Heydar Aliyev Központban, egy vadonatúj és igen érdekes, csupa fa, íves épületben került sor, ahol történelmi, néprajzi jellegű kiállításokat is láthattunk.

Az iszlám kultúrájú országban mindenkit egyenrangúan kezeltek, semmi kulturális probléma nem volt. Az ugyanakkor sajnálatos, hogy az egész 327 fős világcsapatban nem volt 20 lány sem – ez alkalommal a mi csapatunkban sem.

Téged leszámítva!

Igen, én is példáztam, hogy a programozás ismerete nem férfi privilégium, sosem volt az. Nagy élmény volt egy ilyen világversenyen részt venni – és büszkeség, hogy ebben részünk lehetett. A magyar versenyzők mindegyikét jól ismertem már, a CEOI-ról és onnan is, hogy felkészülésük során folyamatosan részt vettek a Neumann Társaság tehetséggondozási programjában. Dr. Zsakó László, Leitereg András, Nikházy László tanár urakat is kiemelném, mint felkészítőkét.

Most egy picit pihenünk, majd folytatjuk – és persze várjuk az új tehetségek felbukkanását is – illetve mindent megteszünk, hogy felfedezzük őket. Augusztus folyamán még vár ránk az eJOI is, az Európai Junior Informatikai Diákolimpia, oda a max. 14 éves „kicsikkel” megyünk...

Képes Gábor