Magyar arany az IIOT-n, a Nemzetközi Informatikai Csapat Diákolimpián

Május 11. példátlan sikert hozott: a Szíria által rendezett idei IIOT – International Olympiad in Informatics világversenyt a miskolci Földes Ferenc Gimnázium „42” elnevezésű csapata – Molnár István Ádám, Nagy Martin, Koós Andor és Szörényi Zalán András – nyerte.

A világverseny hazai kvalifikációs versenye a Kódkupa, itt lett kiválasztva a két induló magyar csapat. A másik „Dzsanos Buliáj”-ra hallgató magyar csapat, mely a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium – Czanik Pál, Juhász-Molnár Erik, Simon László Bence és Szin Attila – diákjaiból állt, éppen csak lemaradt a bronzérmes helyezésről.

Az IIOT részletes eredménylistája ide kattintva tekinthető meg.

A magyar csapatok online versenyeztek egy közös helyszínről, Győrből, a Kazinczy Gimnázium gépterméből. A verseny felügyeletét, mások mellett, Nikházy László, a Kódkupa verseny főszervezője látta el. Márciusban, a Kódkupa döntője után interjút készítettünk vele. Ebből a verseny sajátosságairól, a felkészülés mikéntjéről és a versenyszabályokról is tömérdek tudnivaló kiderül.

Most csak lényegre törően: az IIOT a Neumann Társaság Tehetséggondozási szakosztálya által gondozott versenyek között az egyetlen, melynek során a versenyzők nem egyénileg, hanem csapatban együttműködve oldják meg a feladatokat. Ezért a tudáson kívül olyan soft skillekre – például vitakultúrára – is szükség van, melyek a kooperációban segítenek.

A világverseny után telefonvégre kaptam Nikházy Lászlót, hogy az aranyérem kapcsán pár kérdésre választ kapjunk.

Minek köszönhető a magyar arany? Mi tudható a „42”-ről?

Legfőképp a tudásnak. A gyerekek persze nagyon ügyesek voltak – de ez nyilvánvaló, hiszen a Kódkupát is ők nyerték – a tudásuk mellett sokat gyakoroltak is a versenyre. Meg kell említenem, hogy István (azaz: Molnár István Ádám) kiemelkedően tehetséges, a nehezebb, bonyolultabb feladatok megoldásában kulcsszerepe volt. De azért a szerencse is melléjük szegődött: a verseny vége előtt 2 perccel sikerült beadni az egyik feladatot, amire a maximális 100 pontot szerezték. Ebben a pakliban az is benne volt, hogy csak 3 perccel később lesz megoldás – ez esetben nulla pont járt volna, és így csak a másik magyar csapat mögött végeztek volna. Tehát: kevésen múlt, vagyis jól jött ki a lépés.

A verseny nagyon szoros volt, alig pár pont a differencia az érmes helyezettek között.

Egyébként követhető valamiképp, hogy a csapat versenyzőinek egyénileg mi köszönhető egy-egy megoldás alkalmával?

Nem! A versenyzők teljesen együtt dolgoznak, együtt oldják meg a feladatokat. Egyébként csak két számítógép áll a négy versenyző rendelkezésére. Ők kell jól beosszák, ki mit végez, és egymást kell meggyőzniük, hogyan oldható meg optimálisan a feladat.

Jövőre indulhat ismét ebben a felállásban a csapat?

Nem pontosan, mert bár a korosztályuk ezt lehetővé tenné (hárman 11-esek, egyikük pedig csak 9-es), meg kell majd bontani a csapatot, mert a versenyszabályzat szerint csapatonként legfeljebb egy olyan versenyző lehet, aki az előző évi Informatika OKTV első 10 vagy a Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Verseny II. korcsoportjának (9-10. évfolyam) első 5 helyezettje között van. És jövőre az idei csapat versenyzőinek felére teljesül ez a feltétel…

És mi a véleményed arról, hogy megelőztük Romániát?

Ez egy nagy siker, tekintettel arra, hogy román csapatok szoktak nyerni. De mindamellett, hogy büszke vagyok, ahogy korábban említettem, ehhez egy kis mázlira is szükség volt.

1
Balról jobbra: Szin Attila, Czanik Pál, Juhász-Molnár Erik, Simon László Bence (Dzsanos Buliáj csapat, Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium), Nikházy László, Molnár István Ádám, Nagy Martin, Koós Andor, Szörényi Zalán András (42 csapat, miskolci Földes Ferenc Gimnázium)

Mit kaptak a nyertesek?

Érmet és oklevelet.

És hogyan ünnepeltetek?

Játszottunk, ettünk egy jót, és elmentünk egy szabadulószobába.

Mondanál pár szót a Fazekas csapatáról is?

Ők is egy erős csapat – csak nekik ezúttal nem sikerült olyan jól a szereplés. Tulajdonképpen egyetlen feladat túlságosan hosszadalmas megoldásának betudhatóan. Ha azt sikerül időben befejezniük, és egy másik feladaton több pontot szerezniük, akkor az élre ugorhattak volna. A csapatból Czanik Pál már számos nemzetközi versenyen bizonyított, és mellette Szin Attila is nagyon jó programozó, idén az OKTV-n mindketten elöl végeztek, talán ők szerezték meg az első két helyet. Emiatt ők sem indulhatnak jövőre ebben az összetételben, illetve amiatt sem, mert Szin Attila és Simon László Bence már egyetemista lesz. 

Milyenek voltak a feladatok?

A megszokott színvonalú és nehézségű feladatok voltak idén is. Amúgy a feladatokat a verseny nemzetközi bizottsága állítja össze, ami idén a szír, román, olasz és magyar delegáltakból állt. Némi érdekesség, hogy az idei 9 feladatból 6-ot a magyarok javasoltak – amit aztán mások dolgoztak ki.

Magyarul: a feladatok kétharmada, ami elnyerte mindenki tetszését, magyar ötlet volt. Vajon miért ilyen népszerűek a magyar feladatok?

Szerintem az ötletelőink egyszerűen jól érzékelik a feladatok szépségét – és tele vannak lelkesedéssel. Szeretném névvel is megemlíteni őket: Blénessy Gabriella – aki kísérőként is jelen volt – Csorba Péter, Gyimesi Péter, Noszály Áron és Németh Zsolt.

Köszönöm a rendelkezésre állásodat, és a Neumann Társaság nevében szívből gratulálok az eredményhez!

Dandoy Gabriella

 

Köszönjük, Nemzeti Tehetség Program – 1823!

NTPKIM