Neumann kiállítás - beszámoló

Tatabánya, a Vértes Agorája, Kortárs Galéria

A Neumann Társaság és a Magyar Elektrográfiai Társaság / MET együttműködéséből született kiállítás-sorozat Neumann János születésének 120. évfordulójára emlékezik. Az országot bejáró kiállítás-sorozat jelenlegi tárlata a bináris számrendszert idéző 11. Neumann kiállítás.

A tárlat olyan kortárs képzőművészeti alkotásokat mutat be, amelyek a számítástechnika forradalma nélkül nem jöhettek volna létre. A számítógépes művészet valamint a hibrid digitális eszközök megjelenése köré szerveződő művészeti kísérletekre koncentrál. Neumann János kutatásai, fejlesztései, többek között a programvezérlés elvének kidolgozása hozzájárultak ahhoz, hogy a számítógép a világot átszövő és összekötő médiummá válhasson. A kiállítás a digitális művészet eszközeivel állít emléket a neumanni életműnek, valamint kutatja a technológia és a művészet kapcsolatát.

A techomédium sok esetben átalakítja a látványt, a minket körülvevő világ alternatív leképezését teszi lehetővé. Ma a realitás alapvetően a gépek általi közvetítettség valósága. A mediális aktus felől nézve folyamat, melynek során állandó a kísérlet és a próbálkozás szabadsága, kardinális kérdés, hogyan formálja a művész a gép lehetőségeit. Csupán a gép tulajdonságait előtérbe helyező magatartással szemben jelen van az apparátussal való munkában a hagyományos formák létrehozásának a törekvése, és a művész saját jeleinek bevésése az új közegbe.

A számítógépes technológia nem egyszerűen egy új típusú médiumot hoz létre, hanem integrálja, átértelmezi és átalakítja a korábbi médiumokat, a fényképezést, a filmet vagy a festészetet. Lev Manovich meta-médium meghatározásának keretrendszerében több médiumspecifikus tulajdonságot határoz meg, ide tartozik a numerikus reprezentáció, a modularitás, az automatizálás és a transzkódolás.[1] A modularitás lehetővé teszi a variabilitást, vagyis azt, hogy egy alkotásnak többféle verziója létezzen, és változatos környezetben különböző formában jelenjen meg. Az alkotás matematikai algoritmusokkal létrehozható és manipulálható, végső soron minden digitális mű numerikus reprezentáció. Az automatizálás során a Manovich szerint „[…] a szerző kreatív energiája inkább az elemek kiválasztását és sorrendbe állítását, mint az eredeti tervezést jelenti.”[2] Az újmédia egyik legfontosabb jellemzője a művészeti formák konvergenciája, vagyis a legkülönbözőbb művészeti ágak – például a kép, mozgókép, film, a fotográfia, térbeli tárgy, grafika stb. – egyesülve új hibrid formákat hoz létre.

Jasia Reichardt 1971-ben megjelent The Computer in Art[3] című könyvében szinte ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek ma is központi jelentőséggel bírnak a digitális művészetben: reprodukció, hitelesség, és az aura kérdésköre. Frieder Nake-et idézi, aki úgy véli, hogy a számítógépes művészet fejlődése elkerülhetetlen, ma ez az MI és a gépi kreativitás térnyerését jelentheti. Reichardt a musée imaginaire - falak nélküli múzeum[4] koncepcióját is felveti. „A musée imaginaire egy olyan múzeum, amely végtelen számú reprodukciót tartalmaz.”[5] Michael Noll kísérletében Mondrian ikonikus absztrakt kompozícióit számítási módszerekkel reprodukálta. A fő cél az volt, hogy feltárja, hogy a magas művészet digitális reprodukciói képesek-e az eredeti művekhez hasonló esztétikai élményt kiváltani. A számítógépes algoritmusok felhasználásával egy Mondrian-szerű kompozíció létrehozásakor Noll azt tesztelte, hogy a nézők képesek-e különbséget tenni a kézzel készített eredeti és a digitális megfelelője között. A módszertan pontos digitális szimuláción alapult, a számítógépes változat arra törekedett, hogy megismételje Mondrian stílusának alapvető elemeit. Amikor a kísérletben résztvevőknek mind az eredeti, mind a számítógép által generált képet bemutatták, csak kis százalék volt képes helyesen azonosítani az eredeti Mondriant. Valójában a nézők nagyobb aránya kifejezetten előnyben részesítette a számítógépes verziót, ez bizonyíthatja azt a hipotézist, hogy az esztétikai élmény inkább az észlelési hatásokból származik, a műalkotásból származó élmény nem feltétlenül függ az alkotó identitásától vagy a készítés manuális jellegétől, „[…]ha létezik művészeti élmény, nem számít, hogy mi okozza azt”.[6]

A kiállítás-sorozat rávilágít arra, hogy a digitális médium megjelenése nem csupán új eszközt jelent a művészek számára, hanem alapvető paradigmaváltást hozott az alkotás és a percepció terén. Neumann János öröksége, valamint a számítógépes technológiák fejlődése átfogó változásokat idézett elő a hagyományos és digitális művészeti formák integrációjában. Reichardt gondolatai és Noll kísérlete pedig arról tanúskodik, hogy a műalkotások értékelése nem kizárólag a mű egy statikus, rögzített dimenziójára épül, az alkotó kézműves munkájára vagy személyes identitására, hanem annak változékonyságában, interaktivitásában és a nézővel való kölcsönhatásában rejlik.

Spitzer Fruzsina

A tárlat 2025. május 2-ig tekinthető meg, hétfőtől szombatig: 10:00-20:00

Helyszín: Kortárs Galéria, Tatabánya, Szent Borbála tér 1.

Kiállító művészek:

Albert Judit, Ázbej Kristóf, Barti Magdolna, Bálint Bertalan, Bodor Anikó, Bózsa Evelin (NL), Büki Zsuzsanna, Czeizel Balázs, Czető Beaty, Csízy László, Daradics Árpád, Detvay Jenő, Drozsnyik István, Enyedi Zsuzsanna, F. Farkas Tamás, Füleky Adrienn, Gábor Éva Mária, Gábos József, Gergely Nóra, Gyenes Zsolt, HAász Ágnes, Herendi Péter, Hernádi Paula, Horkay István, Juhász Dorina, Kádár Katalin, Kántor József, Károly-Zöld Gyöngyi, Kecskés Péter, Kelecsényi Csilla, Kelle Antal Artformer – Botos Péter, Kemény György, Kipp Eva (NL), ifj. Koffán Károly, Koppány Attila, Koroknai Zsolt,  Kömlődi Ferenc , Krnács Ágota, Láng Eszter, Lévay Jenő, Lieber Erzsébet, Lisányi Endre, Lonovics László, Lux Antal (D), Magén István, Mayer Éva, Mengyán András, NagyMolnár -Nagy Krisztián-Molnár Csaba,  Neuberger Gizella, Németh Konkrét Gábor, Olajos György, Ország László, Paczona Márta, Papp Pala László, Pataki Tibor, Pál Csaba, Petca Ovidiu (RO), Petőcz András, Péter Ágnes, Ruzsa Dénes, Sándor Edit, †Sós Evelin, Spitzer Fruzsina, Stark István, Szirmay Zsanett, Szöllőssy Enikő, Tellér Mária, ter Wal Paul (NL), Tooth Gábor Andor/TGA, Vass Tibor, Végvári Beatrix, Wrobel Péter, Zséger Olivia

A képek forrása: https://tatabanya.hu/hireink/Kultura/3332-Neumann-120-kulonleges-kiallitas-az-Agoraban