Örökség, megújulás és csapatszellem a tehetséggondozásban
Kiváló eredményekkel, megújult keretek között dolgozik a Neumann Társaság Tehetséggondozási Szakosztálya, melynek elnöke, Erdősné dr. Németh Ágnes beavatott minket a kulisszatitkokba, hogy megtudhassuk, milyen mélységű munka van az idei, remek diákolimpiai szerepléseink mögött.
A nyári felkészítőtáborok idején beszélgettünk utoljára, de azóta túlvagyunk a komplett diákolimpiai szezonon. Hogyan látod a mögöttünk lévő időszakot, milyen tanulságokat szűrtél le?
Belülről nézve egy szép, de nehéz időszakon vagyunk túl, ami nem a szezon első versenyével, hanem az előkészületekkel kezdődött. Dr. Zsakó László Tanár Úr – a Tehetséggondozási Szakosztály legendás elnöke, a hazai versenyrendszer meghatározó kialakítója – halálával rám hárult a szervezés és iránymeghatározás feladata. A személyiségünkből és a munkamódszereinkből adódóan is nagyon sok mindenben egyeztünk a Tanár Úrral, de a különbözőségek is jelentékenyek. Mindenképp egyeztünk a szakmaiságban: mindketten hiszünk a kemény munkában, a kiválasztás fontosságában és abban, hogy teljes egészében oda kell tennie magát az embernek ahhoz, hogy eredmények szülessenek. És abban is, hogy ehhez a gyerekeknek, azaz a versenyzőknek is minden segítséget meg kell adnunk.
Amiben különbözünk, hogy Laci alapvetően egyedül szerette vinni a folyamatokat, míg én a csapatmunkában hiszek. És abban is hiszek, hogy az én „történelmi” szerepem a Tehetséggondozási Szakosztályban - elsősorban az ELTE Informatikai Kar gárdájára építve - a tudásátadás segítése az idősebb generáció és a fiatalabbak között. Másként fogalmazva én azt tartom a szerepemnek, hogy fel tudjam építeni azokat a csapatokat, akik képesek tovább vinni az örökséget.
Ha kérek valamit egy fiatal kollégától, akkor pontosan felmérem előtte, hogy mire képes és hogyan illeszkedik az a feladat az ő világához, motivációihoz. Hogy ő is fejlődjön belőle… Ha mellette még anyagi támogatást is tudunk juttatni - a Nemzeti Tehetség Program pályázatain, a Neumann Társaság infrastruktúráján keresztül -, az igazán professzionális és fenntartható működési mód.
Igyekszem kiismerni a kollégáim komfortzónáját és korlátait, hogy tudjam, melyik az a motiváló mondat, amivel célt érhetek el.
Tudsz erre egy példát mondani?
Van, akit úgy kerestem meg egy új projekttel kapcsolatban, hogy „Helló, tudunk adni neked egy kis ’zsebpénzt’!” és van, akit úgy, hogy „Helló, megváltjuk a világot!”. Két teljesen más személyiség, de mindketten rögtön meghallották az üzenetem.
Ebben a diákolimpiai szezonban a fiatalítási tevékenység már megmutatkozott?
Már tavaly elkezdtük – és ez megmutatkozott a felkészítőkben is. Nem kizárólag Dr. Horváth Gyula tanár úrra hárult az egész felkészítőhét megtartása, hanem minden délelőtt és minden délután más előadóval és más segítőkkel interaktív foglalkozásokat kaptak a gyerekek.
Mentorokkal?
Én segítőknek nevezném inkább ezeket a fiatalokat, akik az előadóhoz igazodva járkáltak körben a teremben és segítettek a konkrét problémák megoldásában – és azzal, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyekkel az adott versenyző valóban tud haladni és egy jó kódot írni a probléma megoldására.
A fiatalítás idén már a diákolimpiákon is megmutatkozott. A múlt évben - Zsakó Tanár Úr kérésére - én mentem az összes olimpiára csapatvezetőként. A szándék az volt, hogy bemutatkozzam, hogy lássák, Zsakó tanár úr után van folytatás, van felelős. Idén viszont a négy, versenyprogramozással kapcsolatos, egyéni diákolimpiára (IOI, EGOI, CEOI, EJOI) nyolc különböző csapatvezető ment: mindenhova egy senior és egy junior – egy csapatvezetésben tapasztalt és egy tapasztalatlanabb, akit motivált, hogy elkísérhette a diákokat. Valaki, aki kezdő ebben a helyzetben.
Elmondanád, kik voltak a csapatvezetők konkrétan?
A CEOI-ra Csorba Péter és Éles Júlia kísérték a diákokat. Itt egy picit fordítva volt a szereposztás, mert Peti volt ugyan a csapatvezető, de Juli az, aki egykori versenyzőként tapasztaltabb a diákolimpiák világában.
A juniorok olimpiájára – EJOI – Dr. Szabó Zsanett és Szente Péter kísérték a diákolimpikonjainkat. Zsanett már EGOI-ra és EJOI-ra is velem tartott korábban: középiskolai tanárként is jól ismeri a korosztályt. Peti korábbi CEOI-olimpikon szakmailag nagyon topon van – most PhD-hallgató az ELTE IK-n.
Az EGOI-ra én mentem csapatvezetőként – a lányok diákolimpiája továbbra is a szívügyem – és Dr. Tóth Tekla volt a helyettesem. Tekla adjunktus az ELTE IK-n és az algoritmusok mestere. Keresem azokat a kollégákat, akik egyes feladatokat át tudnak venni – és őt nagyon jó választásnak érzem arra, hogy az EGOI kapcsán minél több folyamatba bevonjam.
Az IOI-ra kevésbé igaz a „senior és junior”, Nikházy László és Dr. Horváth Győző mentek ki. Laci az IIOT-ot, a csapatolimpiát is „viszi a hátán”, Győző pedig a tanszékvezetőnk az ELTE IK-n. De valójában az IOI-ra, a Nemzetközi Informatikai Diákolimpiára négyen mentünk. Dr. Németh Zsoltot a bolíviai szervezőcsapat hívta meg a Helyi Tudományos Bizottság élére, ő már tavasztól az IOI-feladatokon dolgozott. Engem tavaly beválasztottak az IOI nemzetközi vezetőségébe (IC – International Committee), ennek örömére én végigpörögtem ezt a versenyt az első pillanattól az utolsóig, problémák megoldásának tömkelegével.
Mondanál erre is példát?
Már a regisztrációnál megfeneklettek a különböző csapatok fogadásával kapcsolatos folyamatok, már ott segítettem a kommunikációban. Egészen a záróünnepségig, ahol például arra figyeltünk, hogy a diákok ne takarják el egymást az ünneplésre kifeszített zászlóikkal. Apróságnak tűnik, de egy ekkora nemzetközi versenynél már diplomácia is kell – és érzékenységekre is figyelnünk.
Nekem az idei IOI a 0-24 órás ügyeletről szólt: nagy örömmel vettem föl – és megmondom őszintén, a korábbi IOI-kon is már kialakult ez a feladatom, emiatt is választottak be az IC-be – az 5 választott tag egyikének.
Azért ez a nemzetközi elismertségedről is árulkodik.
Az, hogy beválasztottak az IC-be, egyértelmű jelzés. A 96 országból 87 képviselője szavazott rám első helyen, ez nagy büszkeség nekem.
Ági, említetted, hogy a szívügyed az EGOI. Pár szót mesélj róla kérlek!
Boldogan! 2019-ben, amikor először jártam IOI-n, a svájci csapatvezető-helyettes, Stephanie Zbinden trombitált össze néhány hölgy csapatvezetőt egy kávéra – és ott beszéltünk róla, hogy a lányok matematikai diákolimpiája mintájára el kéne indítani egy, lányoknak szóló informatikai diákolimpiát. Ez vegyes érzelmeket váltott ki. Különvenni a lányokat, ez akár degradáló, karanténszerű, diszkriminatív is lehet, pedig pont az ellenkezője a célunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel a kezdeményezéssel olyan erőket tudtunk felszabadítani, amelyek egyébként nem szabadulnak föl. A lány versenyzők megkapták a biztatást, a biztonságos környezetet, ismeretségeket köthettek, egymást biztathatják – és már látszik az eredmény. Idén már 6 százaléknyi lány vett részt a legnagyobb megmérettetésen, az IOI-n is. Még az is nagyon kevés, de hát ezt a hátrányt kell ledolgozni – és ehhez segít ez a plusz verseny.
Van, amikor ugyanaz a diákolimpikon megy az EGOI-ra és az IOI-ra is, ugyanabban az évben?
Természetesen. Tavaly például egy szlovák versenyző az IOI-n és az EGOI-n is aranyérmet nyert.
Mennyire van különbség a csapatok felkészültsége között az EGOI-n?
Ugyanúgy, mint az IOI-n. A „négy aranyérmet hozó” nemzeti csapattól „az összesen elérünk 100 pontot” állapotig nagyon széles a skála. De akármelyik olimpiára is jut ki valaki, az nagyon nagy dolog bármelyik diáktól… És bármelyik nemzettől is szép eredmény, hogy delegál versenyzőket.
Most Közép-Európa nagyon jól áll az éremtáblázatokban, ugye?
Mindig nagyon erős Közép-Európa. Ez a régió egyébként a tudományos diákolimpiák egyfajta bölcsője. A CEOI-n is mindig nehezebb érmet szerezni, mint az adott évi IOI-n. A lengyeleknél külön iskolák vannak, speciális felkészítéssel. A románoknál is külön rendszerben, különvéve tanulnak azok a gyerekek, akiknek esélyük van egy ilyen versenyre kijutni. A horvátoknál is erős csapat verbuválódott néhány éve – ők már az ICPC-n, az egyetemisták versenyén látszanak. De már minden országban látjuk a következő nemzedéket is…
Az EJOI-kon…
Nemcsak ott. Inkább a felkészülésben, a különböző online versenyeken.
Térjünk is rá a diákokra! Hogyan láttad a magyar versenyzőket?
A mieink elképesztő eredményeket értek el idén. Az összes IT diákolimpián! Én elsősorban a versenyprogramozás egyéni versenyeire koncentrálok, de vegyük ide az IIOT csapatolimpiát és a Dr. Gulyás Lászlóék által vezetett Mesterséges Intelligencia Diákolimpia részvételt is.
Az IOI-n hatodik helyen vagyunk az idén az éremtáblázaton, ilyen 20+ éve nem volt. A két arany és két bronz zseniális eredmény, elkötelezett, a saját útjukat kereső fiatalokkal. Én mentorálás szintjén is dolgozom velük, segítem a további előmenetelüket, útkereséseiket, felvételi folyamatukat.
Ez a Neumann Tehetséggondozó Kör az ELTE-n?
Az ELTE IK minden évben kiválogatja a felvételizők közül azt az 1-2 csoportnyi diákot, akit megfelelő mentorálásban részesít – és a középiskolás korában a versenyeinken legsikeresebb 4-6 diák BOSCH ösztöndíjat is kap. Utóbbiak a versenyrendszerünkbe is visszadolgoznak. Zsakó Tanár Úrtól ennek a tehetséggondozó körnek a kiválasztását is átvettem, de a diákolimpikonok mentorálását én nem szűkítem az ELTE IK falai közé…
Elindult egy új tanév, hogyan látod, milyen irányba megyünk, kik lesznek az utánpótlás?
A tavalyi év hihetetlenül megterhelő volt, heti 50-70 órát dolgoztam azért, hogy felállítsuk a mostani rendszert. Remélem most könnyebb lesz. Egy szakdolgozat keretében új versenyjelentkeztető rendszer készült. Nagyon bízom benne, hogy ez az új versenyportálunk sok terhet levesz rólunk.
Megalakultak a különböző versenyeink szervezőcsapatai – tőlük is zökkenőmentesebb munkát várok. Dr. Szabó Zsanett vezeti a Nemes Alkalmazói Versenyt, Mahler-Lakó Viktória a Kovács Mihály Országos Grafikus Programozási Versenyt, ami a szívügye. A tavalyi tapasztalatok alapján a Kovács Mihály versenyben újra picit változtatunk a versenyfeladatokon is.
A Nemes Tihamér Online Programozási Verseny és a Zsakó Tanár Úr nevét felvett Nemzetközi Programozási Verseny és az ezekhez kapcsolatos válogatóversenyek egy négyes csapat vezetésével épülnek fel, heti rendszerességű megbeszélésekkel készülünk. Dr. Horváth Gyula, Nikházy László, Dr. Németh Zsolt és én veszünk részt benne, mindannyian más feladatokkal és hangsúlyokkal. Kialakultak a működési formák és erővonalak, amelyek mentén jól tudunk együttműködni.
Képes Gábor
(Fotók: Vincze Dorottya)
