Bolíviába és a tehetséggondozás csúcsaira készülve…

A június 9-i héten, a Pünkösd utáni napokban rendeztük meg az IOI (Nemzetközi Informatikai Diákolimpia) és a CEOI (Közép-Európai Informatikai Diákolimpia) felkészítőtáborait az ELTE Informatikai Karán, a Nemzeti Tehetség Program támogatásával. A regionális- és a nemzetközi olimpia magyar delegáltjai együtt készültek a nemzetközi versenyekre. Tehetséggondozási Szakosztályunk elnöke, Erdősné dr. Németh Ágnes tanárnő az IOI nemzetközi elnökségében is részt vesz, így nemcsak az NJSZT tehetséggondozójaként és az ELTE oktatójaként, de a nemzetközi közösség aktív alakítójaként is rálát a legnagyobb tehetséggondozási esemény körülményeire. Vele beszélgettünk.

Bolíviába készültök, s ez Neked több szempontból is nagy kihívás…

A nemzetközi munkában való részvétel idén valóban tartogatott kihívásokat. Bolívia nem tartozik a legfejlettebb országok közé. Komoly feladat volt a helyi szervezőkkel a pontos szerepeket, felelősségeket kialakítani. Már decemberben voltunk egy helyszínbejáráson, tanácsadáson, itt az IOI-közösség részéről a titkárunk, a kincstárnokunk és az elnökünk járt kint, a többiekkel pedig online követtük a látogatást. Ekkor szembesültünk vele, hogy a helyszínt áttették az ország legismertebb városából, La Pazból a hivatalos fővárosba, Sucrébe. Ez a város az igazságszolgáltatás székhelye, de a többi minisztérium, a fejlettebb infrastruktúra La Pazban található.

Miért változtattak „menet közben”?

Azért esett Surcére a választás, mert mintegy ezer méterrel alacsonyabban van, elviselhetőbb a klíma – ráadásul biztonságosabb település, ami fontos, mert az IOI közvetlenül a politikai választások előtt lesz.

Én márciusban voltam Sucrében, ott egy egyhetes felkészülésen végigkísértük a kollégákat az IOI-események összes tervezett helyszínén: megnéztük a diákok szállásait, a versenyhelyszínt, a felnőttek szállásait és a csapatvezetők tanácskozási helyszínét. Március egyébként Bolíviában nyárnak számít, de az IOI-ra a helyi téli időszakban, július-augusztus fordulóján kerül sor. Nappal húsz fokra számítunk, éjszaka pedig 4-5 fokra is lehűl majd a levegő.

Az még mindig jobb, mint a 40 fok…

Lehet, de Bolíviában nem ismerik a fűtés fogalmát… Úgyhogy melegebb ruházattal is készülünk. De azért hadd mondjak pár gondolatot még erről a szép városról: tudni kell róla, hogy az UNESCO világörökségi helyszínnek nyilvánította, gyönyörű, spanyol hangulatú kisváros – több mint száz éve felszabadultak a spanyol uralom alól, de az európai, spanyol atmoszféra még mindig érzékelhető, sőt, a spanyolok kedvelt üdülőhelye.

Hogy látod a magyar csapatot? Együtt vagy velük a felkészítőn, mik a benyomásaid?

A csapat ismert nevekből áll – és sokat is várhatunk tőlük, de jóslatokba nem bocsátkoznék. Molnár István Ádám tavaly aranyérmes volt – Görömbey Tamás pedig a múlt évi CEOI-n szerzett aranyérmet. Az idén tehát nagy várakozásokkal indulunk. De a teljesítményt egyébként az odaút és az ottani szállás körülményei is befolyásolhatják. Márciusban az én 13 órás, napközbeni utazásom 16 órán át tartott – ez alatt egyetlen egyszer kaptunk egy szerény táplálékot, reggel hat és este között…

A felkészítésnél kihívás, hogy nagy reményekkel, várakozásokkal indulunk neki a világversenynek?

Természetesen. A fiatalok egész évben készültek erre – most egy utolsó lökést kapnak ahhoz, hogy tényleg jól tudjanak dolgozni a már közzétett, és ott használandó virtuális gépen és néhány új algoritmus felhasználásával is megismerkednek.

Kit emelnél ki a felkészítők közül?

A felkészítés egy új koncepció alapján, félnaponta mással-mással történik. Fiatalok és idősebbek, kipróbált tehetséggondozók tartják a foglalkozásokat – és minden alkalommal van a versenyzőknek 2-3 segítőjük a teremben, aki jár körbe, képzett és tudja segíteni mind a diákok, mind az előadó munkáját.

Sikeres felkészülést kívánunk! A versenyről honlapunkon és közösségi média felületeinken beszámolunk majd!

Képes Gábor

A felkészítést és a magyar csapatok diákolimpián való részvételét a Nemzeti Tehetség Program támogatja. Köszönjük!