Interjú a Kódkupa döntő legifjabb versenyzőivel

A zsenge „Zöld Befőttek” csapat mint a ProgramPohár verseny legjobbika részt vehetett a „profik” március 10-i Kódkupa döntőjén.

Velük készítettünk rövid interjút, reméljük, szolgál tanulságokkal!

Mutatkozzatok be röviden, legyetek szívesek!

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolába járunk. A csapattagok: Gyüre Áron (6. osztály), Molnár-Sáska Tamás (6. osztály), Sziklai Eszter (7. osztály) és Balla Ignác (8. osztály)
A felkészítő tanárunk Nikházy László volt, akivel szintén interjút készítettünk a döntő után.

Áron (Árcsi): Én 1 éve programozom. Tomival együtt készültünk a Bolyai matematika versenyre is, az anyukájától hallottam a Kódkupa-ProgramPohár versenyről. A csapat többi tagját csak futólag ismertem a verseny előtt.

Tamás (Tomi): Árcsival osztálytársak vagyunk, és egy csapat-matematika versenyen is együtt indultunk, így természetesnek tűnt, hogy ezt is közösen próbáljuk meg. Eredetileg egy nyári matektáborból ismerjük egymást, és az iskolánkból más gyerekeket is ismerünk onnan. Mindenki jó matekos, és ez a programozásban is fontos. A szüleimnek felvetettem, hogy keressék meg Eszter és Ignác szüleit, hátha a programozásban is annyira jók, mint a matekban. Először kicsit ijesztő volt, hogy bár ők idősebbek, de kiderült, hogy nincs nagy tapasztalatuk, így valószínűleg sok feladattal leszünk gondban, de mindenkinek volt kedve megpróbálni. Csináltunk a verseny előtt két gyakorlást, és jó móka volt. Ignác pedig intenzíven elkezdett tanulni, ami nagyon inspiráló volt.

Eszter: Engem megkerestek, hogy van-e kedvem részt venni. Nagyon jól esett, a MaMuT táborból ismertem a többieket, gondoltam, hogy jó lesz, kipróbálom, bár tudtam, hogy a többiek sokkal tapasztaltabb programozók, mint én (bár kiskoromban MBotokat programoztam), azt reméltem, hogy matekos ötletekkel segíthetem a csapatot.

Ignác: Egyszer felhívták a szüleimet, hogy lenne-e kedvem menni a versenyre velük. Korábban nem foglalkoztam a programozással komolyabban, lego robotot programoztam és a Pythont tanultam egy kicsit. Furcsa érzés volt, hogy én voltam a legidősebb a csapatban, mégis keveset értettem az egészhez.

Miért indultatok a versenyen, egyáltalán honnan hallottatok róla?

Tomi: Az Algo Pro Club keretében értesítették a tagokat. Már az előző évben is hallottam a Kódkupáról, de nehezek voltak még nekem a feladatok. Idén viszont elindult a ProgramPohár is, amit már érdemes volt megpróbálni az én szintemen is.

Árcsi: Én a verseny kezdete előtt hallottam róla. Tomiék mondták, hogy van ez a verseny, és lennék-e velük, azelőtt még sose hallottam a nevét.

Eszter: Én is így voltam ezzel.

Ignác: Tomiéktól hallottam először a versenyről, örültem az alkalomnak, hogy mehetek, és fejlődhetek.

Hogyan tudtatok felkészülni a versenyre?

Tomi: Két gyakorlást tartottunk a verseny előtt közösen. Programozás versenyfeladatokat különben is csinálok 2-3-szor egy héten egyénileg, az jó gyakorlás volt erre a versenyre is.

Ignác: Amikor hallottam a versenyről és meghívtak a csapatba, csatlakoztam az Algo Pro Clubhoz, a szakkörökön készültem a versenyre.

Van-e bennetek bizonytalanság, önbizalomhiány, amiért közösen, csapatban versenyeztek inkább? Mit gondoltok, miben viselkedtek másképp, máshogyan, mint az egyéni versenyzők?

Tomi: Csapatban indulni mókásabb, és mivel én sokszor tapasztalom, hogy van jó ötletem egy feladathoz, le is kódolom, de valamilyen banális hiba miatt nem fut a kódom, így nagyon jó volt, hogy megbeszélhettem a többiekkel az algoritmust is, és Ignáccal megnéztük egymás kódjait is, ha valamiért nem futott, vagy csak kevés pontot kaptunk rá. Az egyéni versenyen ezekre nincs lehetőség, és sokkal frusztrálóbb, ha jó algoritmusod van, de végül pont nélkül maradsz, mert nem találod meg a hibát. Egyéniben is indultam, a Nemes Tihaméron.

Árcsi: Én egyénileg csak Codeforces progamozási versenyeken veszek részt. Egyetértek Tomival abban, hogy mókásabb csapatban. Ha van egy jó hangulat az mindig sokat dob a kedven a versenyhez.

Ignác: Én is indulok egyénileg is a Nemes Tihaméron. Előfordul, hogy félreértelmezek egy feladatot vagy nem veszek észre egy plusz feltételt. Ezekben a helyzetekben azért jobb a csapatverseny, mert észrevesszük egymás hibáit, segítjük egymást. A csapatversenyek megtanítanak csapatban dolgozni, ami nagyon fontos az életben is, hiszen ha majd dolgozunk, akkor egy csapat tagjaként kell majd dolgoznunk.

Ha van összehasonlítási alapotok, miben tér el a leginkább egy csapatverseny az egyéni megmérettetéstől?

Árcsi: Ha van egy jó rendszer/taktika a csapatban akkor sokkal eredményesebb, gyorsabb, precízebb lesz a munka.

Tomi: A programozásban nem kell érvelni a saját megoldásod mellett, mert beküldhetjük mindketten, és rögtön kapunk visszajelzést, értékelést. Szóval itt nem kell erőszakosnak lenni. A mi csapatunkban egyébként sem volt semmilyen feszültség, szurkoltunk egymásnak és segítettünk, amiben csak tudtunk.

Ignác: Több feladat van. Vannak nehezebb feladatok is, mert közösen összevetve a gondolatainkat nehezebb problémákat oldhatunk meg, mint egyedül.

Ha egyénileg is versenyeztek, mit élveztek jobban, az egyénit vagy a csapatversenyt?

Árcsi: Én mindkettőt szeretem, de a csapatverseny egy kicsit jobban tetszik.

Ignác: Nekem jobban tetszenek a csapatversenyek, mert közösen gondolkodhatunk, segíthetünk egymásnak abban, amit mi jobban tudunk.

Tomi: A csapatverseny kevésbé stresszes, mert ha valami nem megy nekem, akkor más is megnézi, ha neki sikerül, akkor minden ok, ha másnak sem megy, akkor pedig megnyugtató, hogy valószínűleg ez egy nehezebb feladat. Én azért szeretem az egyéni versenyek feszültségét is. A sikernek viszont mindenképp nagyobb élmény csapatban örülni!

Mi okozta a legnagyobb kihívást a versenyben és a felkészülésben?

Ignác: Én a versenyre készülve kezdtem el komolyabban foglalkozni programozással, most tanultam meg c++-ban programozni, mert a többiek abban tudtak programozni.

Tomi: Az időpontok összeegyeztetése a legnehezebb rész. Mindenkinek vannak délutáni programjai és a versenynapokon ki kellett hagyni a focit, a zongorát, a matek szakkört…

És mi okozta a legnagyobb örömöt?

Árcsi: Ha bárki megoldott egy nehezebb feladatot hibátlanul, akkor mindenki üdvrivalgásban tört ki.

Ignác: Nagyon jó volt együtt gondolkodni, rájönni nehezebb feladatokra közösen a felkészülés során. Azt is jó volt látni, hogy egyre több feladatot tudunk megoldani az online fordulók során, volt részünk sikerélményekben.

Eszter: Jó csapat voltunk/vagyunk, mindig örömmel mentem a közös versenynapokra, jó volt együtt dolgozni. Azt is jó volt látni, ahogy egyre előrébb jutunk a „rangsorban”.

Tomi: Szerettem, hogy sikerült feladatokat megoldanom. A többi csapatból is ismertem gyerekeket, így még izgalmasabb volt a fordulók utáni rangsort megnézni.

Mi érdekel benneteket a legjobban a világon?

Árcsi: Nekem bármi jöhet igazából, csak érdekes legyen és lehessen belőle tanulni, fejlődni. De azért leginkább a matematika és a történelem vonz.

Ignác: Engem a matematika érdekelt a legjobban, ezzel kapcsolatban jött a programozás. Most már ez a két dolog a kedvencem.

Tomi: A matek és a programozás nekem is nagyon fontos, de focizni is nagyon szeretek. Még képlékeny, hogy felnőttként mit is szeretnék majd csinálni.

Eszter: Több dolog is érdekel, főleg a természettudományok és a matek. Pl. kémia, a biológiának az emberrel foglalkozó részei, stb.

Milyen tervetek van a jövőre nézvést?

Ignác: Még nem tudom pontosan, de programozással, matematikával esetleg természettudományokkal szeretnék foglalkozni. Általában nagyjából minden versenyen szeretnék indulni, amiről hallok, ha nem esnek egybe, akkor indulok is sok versenyen. Jövőre is szeretnék ezen a versenyen indulni.

Árcsi: Én se nagyon tudom még. A legvalószínűbbnek a közgazdaságtant tartom, de tanár is szívesen lennék, mert imádom a tanítás örömét.

Tomi: Már több neves egyetemen is jártam látogatóként, a Stanford és a Cambridge különösen tetszett. Remélem, hogy majd diákként lehetőségem lesz valamelyiken tanulni.

Csinálnátok-e valamit másképp ezen a versenyen?

Tomi: Egyszer majd én is szeretnék versenyeket szervezni, addig is gyűjtöm a módszereket, hogy megtaláljam majd a legjobbat. Nekem tetszett ez a verseny, de valószínűleg elfogult vagyok a jó eredmény miatt.

Árcsi: Nem!

Mit gondoltok, milyen lesz a világunk 5, 10, 50 év múlva? Merre halad az emberiség?

Ignác: Szerintem egyre fontosabb lesz az informatika, gépesítés. Az oktatás egyre jobban a gondolkodásra, mintsem a lexikális tudásra fog épülni.

Tomi: Szerintem is sokkal fontosabb lesz a matematika és az informatika. Szerintem a környezetünk miatt lesznek majd ilyen „Függőleges városok”.

Eszter: Számtalan okos ember él a világon, jó lenne, ha a tudásukat arra használnák, hogy fennmaradjon az élet a Földön.

Árcsi: Persze a tudomány világában is rengeteget fog fejlődni az emberiség, de van, amiben, mint mondjuk a környezetszennyezés, inkább rosszabb lesz.

Köszönjük szépen az interjút és sok sikert kívánunk Nektek a jövőben, minden úgy alakuljon, ahogy elképzeltétek!

Dandoy Gabriella

Köszönjük, Nemzeti Tehetség Program – 1823!