Juniorok az európai verseny kapujában

A múlt héten rendeztük meg az eJOI, azaz az Európai Junior Informatikai Diákolimpia felkészítő táborát az ELTE Informatikai Karán, a Nemzeti Tehetség Program támogatásával. A Neumann Társaság Tehetséggondozási Szakosztályának tagjai nagy munkát fektettek abba, hogy a legifjabb, 7-8. osztályos diákok felkészülten és önbizalommal mehessenek a rangos nemzetközi versenyre. De a felkészítő tábor nem csak a négy lehetséges delegáltnak szólt, szélesebb kör is részt vehetett az izgalmas előadásokon és tartalmas, játékos szabadidős programokon. Egy jövendő diákolimpikonnal és egy felkészítőtanárral beszélgettünk az eJOI felkészítőtábor kapcsán, a tábor első napján. Képes Gábor dupla interjúja.

Ismerős nekem ez a büszke, vidám fiatalember – mondom magamban, ahogy a kollégák bemutatnak Leventének. Igen, egy korábbi díjátadón már készült közös fotónk, most pedig egy picit alkalmam van beszélgetni is az idén augusztus végén megrendezésre kerülő eJOI egyik magyar delegáltjával.

Mutatkozz be kérlek olvasóinknak is!

Pájer Levente vagyok, a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium nyolcadik osztályos tanulója. Már több éve érdekel az informatika és a programozás világa, a C++ programozási nyelvvel már négy éve foglalkozom. Az egész programozást a Minecraft parancsblokkokkal kezdtem…

Mióta vagy aktív versenyző?

Legelőször a Nemes Tihamér programozási versenyeken vettem részt, ötödiktől egészen nyolcadikig. Részese voltam az Info(1)Cup nemzetközi versenynek is, ahol bronzérmes helyet értem el. Sőt, kétszer az eJOI válogatón is kipróbáltam már magam: múlt évben még sikertelenül, de idén már sikeresen, hisz bekerültem a diákolimpikon csapatba!

Hogyan készülsz ezekre a versenyekre?

Elsősorban autodidakta módon fejlesztem magam, online forrásokat használok. Eleinte apukám nagyon sokat segített, a kezdő lépéseket vele tettem meg. Onnantól fogva viszont hobbiként magam nézek utána a kérdéseknek.

Egy mai kamasz milyen módon tájékozódik önállóan? Esetleg az MI-vel beszélgetsz?

A ChatGPT-t sosem használtam, inkább különböző fórumokat olvasgatok: a diáktapasztalatokat, programozói tanácsokat tartom a leghasznosabbnak.

Az egyéni felkészülés és persze az iskolai órák mellett új minőség lehet a felkészítő egy egyetem falai között!

Nagyon tetszik a felkészítőtábor. Az első foglalkozáson átbeszéltük az alapvető konténer- és tárolótípusokat C++-ban, utána volt egy ebédszünet, most pedig számelméleti algoritmusokkal foglalkozunk, számos feladaton keresztül..

Hogyan tovább?

Bulgáriában lesz a verseny. Nem jártam még ott. Viszonylag új vagyok a versenyek világában, izgalommal várom az új élményeket és lehetőségeket.

A szabadidődben mivel foglalkozol szívesen? Szombathelyen erős az ELTE és az NJSZT jelenléte is, Nemes József tanár úr robotikaversenyt is tart a városban.

Sajnos robotika versenyre még nem jutottam el, de lenne hozzá alap, hisz legózni is szeretek, RC autókat építettem. Kis versenyautókat építettem, a cél egyelőre nem annyira a robotika volt, inkább a sebesség, fordulékonyság. Emellett lassan egy éve edzek, saját súlyokkal.

Kikkel mész Bulgáriába?

Azt már tudom, hogy Takács András és Aravin Péter lesz a társam… A negyedik helyezésért pedig még pénteken lesz verseny, mert Molnár-Sáska Tamás és Miszori Márton holtversenyben lettek negyedikek.

Sok barátságot és élményt!

Kemény-díjas a felkészítők között

Az ifjú diákolimpikon mellett a foglalkozást tartó tanárnővel is módom van beszélgetni. Szabó Zsanett már korábban is szövetségesünk volt a tehetséggondozásban, annyira, hogy 2024-ben Kemény-emlékérmet is kapott az NJSZT-től. Most mi a feladatod a táborban?

Most a junior olimpikonoknak tartottam a számelméleti algoritmusokkal kapcsolatos foglalkozást. Az előző három órát számelméleti feladatok megoldásával és kódolásával töltöttük.

Mennyire érdeklődőek, motiváltak a diákok?

A motivációval nem volt gond, dolgoztak, jó ötleteik voltak, együttműködtek. Rajtuk is érződik a tanév vége hangulat, a közelgő nyári szünet előszele, vidámak és aktívak voltak, de amikor kellett, koncentráltak.

Meglepődtem, amikor benéztem a terembe, hiszen nem csak 3-4 diák ült a padsorokban, a gépek előtt…

Ezeken a diákolimpiai felkészítőkön nemcsak azok vehetnek részt, akik bekerültek a magyar delegációba, a negyedik csapattag személye még kérdéses. A többiek, akik „közel voltak a tűzhöz”, tehát jól szerepeltek a válogatóversenyen, szintén lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a foglalkozásokon.

Hogyan készültél a foglalkozásra?

A témaköröket a syllabus alapján szétosztottuk egymás között. Én a még Zsakó László tanár úr és munkatársai által összeállított országos szakköri anyagból indultam ki. A számelmélethez izgalmas kihívás volt érdekes feladatokat keresni és megnézni, hogy a többiek milyen feladatokat csináltattak meg hozzá korábban. Úgy állítottam össze az anyagot, hogy nem tudtam, milyen előismeretekre építhetek. Azt tudtam, hogy nagyon ügyes programozók, de különböző iskolákból jönnek, különböző háttérrel, ezt ki kell egyenlíteni. Hetedikesek, nyolcadikosok, „spec. matosok” is vannak köztük. Most tartottam nekik foglalkozást először. Úgy készültem fel, hogy minden kérdésükre legyen válaszom – és tudjak alkalmazkodni a szintjeikhez.

Még folytatod velük ezt a munkát?

A táborban nem. Az iskolában még nem ért véget a tanév, még az évzárással is vannak feladataim.

Viszont én fogok a junior csapattal utazni, Bulgáriába. A múlt évben Moldovában voltam az akkori junior olimpikonokkal. Így az a régió már valamennyire ismerős lesz számomra. A mai foglalkozás arra is jó volt, hogy kicsit megismertük egymást azokkal, akikkel utazni fogok – és nem vadidegenként keressük majd egymást a reptéren.

Sikeres felkészülést kívánunk!

Az interjú készítése után, a tábor pénteki napján eldőlt: a negyedik csapattag: Miszori Márton, Szeged.

Aravin Péter, Miszori Márton, Pájer Levente és Takács András - Veletek vagyunk!

KG