Interjú Szilágyi Balázs többszörös diákolimpikonnal
2025. augusztus 13-án láttuk vendégül Szilágyi Balázst, aki idén két nemzetközi informatikai diákolimpián, a Kolozsvárt rendezett CEOI-n (közép-európain) és a csúcsot jelentő IOI-n (Nemzetközi Informatikai Diákolimpián) is részt vett, Bolíviában.
Szemünk előtt cseperedtél fel. Most lettél nagykorú, végzős leszel a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban. A nyár egy ezüst- és egy bronzéremet hozott neked. Melyiknek örülsz jobban?
Ha őszinte lehetek, annak örülök a leginkább, hogy sikerült a tervemet megvalósítani, és kijutottam az IOI-ra, mely nemzetenként mindössze négy versenyző kiváltsága. Külön ráadás volt, hogy ott ért a 18. születésnapom. A bronzérem pedig egy igazi születésnapi ajándék volt. Természetesen a CEOI ezüstéremnek is örültem, de míg az előbbin 98 nemzet, az utóbbin csak 10 delegációja képviselte magát.
Kinek lehetsz hálás, hogy ilyen sikerek vannak a hátad mögött?
Nagyon sokaknak, nem szeretnék hálátlannak mutatkozni, ha valakit véletlenül kifelejtek. Elsősorban Gyimesi Pétert említeném meg, aki szintén Veres Péteres diák volt, az ő szakkörein vettem részt aktívan az elmúlt 2 évben. De Nikházy Lászlónak, Varga Péternek és Tarján Bernátnak is sokat köszönhetek, mert az általam látogatott szakkörök, táborok foglalkozásait tartották.
Melyik volt a legérdekesebb versenyed és versenyhelyszíned? Segítek felidézni: egzotikus helyekre is eljutottál, alig két hete jöttél haza Bolíviából, a négyfős magyar IOI-delegáció versenyzőjeként. Tavaly pedig Rijádban az IOAI-on vehettél részt.
Tulajdonképpen minden szempontból az idei IOI. Sucre, „a fehér város” a világörökség része. Csodálatos kaland volt, több szempontból. Dél-Amerika sokunknak elérhetetlennek tűnő földrész. A különleges, magaslati táj és a velejárói teljesen ismeretlenek voltak. Szerencsére egyikünk sem lett magaslati beteg – de azt éreztük, illetve láttuk a többieken is, hogy zihálunk, ha fel kell kapaszkodni néhány lépcsőn. És ami még nagyon meghatározó volt: a korábbi versenyeken megismert román delegációval voltunk egy szobában. Nekik is elég jól ment, valamennyien aranyérmesek lettek!
A feladatok minősége szempontjából is az IOI volt számomra a legkülönlegesebb. Jellemzően sokkal „matekosabb” feladatok voltak, és ezeket érdekesebbnek találom.
Tudnál mondani erre egy példát?
Persze, az egyik feladatban dínók után kellett kutatni. A régészek sorban kapták meg egy fa csúcsait, ezek mindig egy eddig bejárt csúccsal voltak szomszédosak. Néha dönthettek úgy, hogy küldjenek egy kicsi üzenetet a központnak, ahol majd a végén a fa ismerete nélkül kell megállapítaniuk az egymástól legtávolabbi csúcspárat. Nekünk két programot kellett írnunk, amelyek a régészek és a központ szerepében hozzák meg a döntéseket, miközben a lehető legkevesebb üzenetet küldik át. A versenyen ez volt a legnehezebb feladat, semelyik versenyzőnek nem sikerült tökéletes megoldást beadnia rá.
Tavaly részt vettél mindkét mesterséges intelligencia diákolimpián, az egyénin, Rijádban (IAIO) és a csapatoson (IOAI) is, Burgaszban. Az idei pekingi IOAI és az IOI ütközött. Volt benned dilemma, melyiket engedd el?
Azért nem, mert az IOI-n még soha nem vettem részt, és a csapatba kerülés már óriási kiváltság. Természetesen szívesen jelen lettem volna Pekingben is, de az ütközés miatt nem volt rá lehetőség. Talán jövőre másképp lesz.
Mi volt eddigi versenykarriered legnagyobb sikere? A belső megélésedre vagyok kíváncsi!
Nem okozok meglepetést: az IOI-t teszem az első helyre. A második helyen a szekszárdi Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Versenyre készített – valójában már a negyedik – sakkmotoromat említeném, mellyel tavaly első helyezést értem el. Tehát negyedszerre is nekifutottam a sakkmotor tervezésének, minden verzió jobb lett, mint az előző. Ez a verseny olyan szempontból is kihívást jelentett, hogy a zsűri előtt prezentálni is kellett az elkészült pályaművet.
Egyéni és csapatversenyeken is részt vettél. Szerinted melyiknek nagyobb a presztízse és te személy szerint melyiket taksálod többre?
Nehéz kérdés. Az egyéni versenyben magadra számíthatsz, a te pillanatnyi individuális teljesítményed lesz a döntő. Csak rajtad múlik, rájössz-e a megoldásra. Én nagyon szeretek másokkal együtt gondolkodni, ötletelni. Külön-külön talán egyikünk sem találná meg a megoldást, de egymást inspirálva igen, és ebből sokkal többet lehet tanulni…
Hova, mely egyetem(ek)re készülsz?
Sok helyre be fogom adni a jelentkezésemet. Amit biztosan célba veszek: a Cambridge-i Egyetem Computer Science és az ELTE Matematika képzéseit. Egyébként hadd említsem meg, remélem, nem veszik zokon, hogy két diákolimpikon társam is – Molnár István Ádám és Czanik Pál – a Cambridge-i Egyetem Matematika képzésére készül. A nyár hátralévő részében a felvételi követelményeket, beadandókat böngészem, készítem el és nyújtom be az intézményekhez. Szerencsére a nemzetközi diákolimpiákon szerzett érmek a legtöbb helyen pluszpontokat jelentenek.
Reálértelmiségi családban nőttél fel?
Mondhatjuk. Mindkét szülőm közgazdász. Egyedül a 16 éves húgom lóg ki, ő a képzőművészetek irányában érdekelt.
Honnan jött az érdeklődésed és a motivációd a programozás irányába? Min múlt és hol dőlt el, hogy ez az irány?
Jó kérdés. 8 évesen apukámtól kaptam egy programozás könyvet. Érdekesnek találtam. Azt további könyvek követték, és voltaképpen egyedül, ezekből tanultam meg programozni. Aztán az 5. osztályban indultam a Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Versenyen (az idei évtől a verseny Zsakó László nevét vette fel – a szerk.), és annak kapcsán kerültem a tehetséggondozók „kezei közé”. Attól fogva jártam programozás szakkörökbe és Nikházy László táboraiba. Engem a problémamegoldás érdekel, melyekhez jó ötletekre van szükség. Gyakorlatilag ez a hobbim, ez a motivációm.
Más tudományterületek irányában is érdeklődsz?
Más természettudományok is érdekeltek, úgymint fizika, biológia. Előbbiből még versenyeken is indultam. Ugyanakkor az irodalom is, nagyon szeretek olvasni.
Mit szól a környezeted – család, iskola, barátok – a sikereidhez?
Természetesen örülnek nekik, de magamnak csinálom – és nem keltek feltűnést. Apránként, mindig egy kicsit haladva lépek előre, nem nagy ugrással a semmiből. Építkezem…
Milyen lemondással jár a szorgalmas, kitartó munkád? Miről mondasz le könnyen?
Nincs lemondás, én nem így élem meg! Gyakorlatilag sok időt töltök a hobbimmal. Engem ez érdekel, ez szórakoztat.
Hogy látod, mit fogsz vajon csinálni 10 év múlva? Hogy képzeled el a jövődet?
Remélem, a kutatásban, leginkább az akadémiai szférában képzelem el magamat, ahol szintén problémamegoldással fogok foglalkozni. Persze az is lehet, hogy az iparban, nem az egyetemi világban, ki tudja. A lényeg: azt csinálhassam, ami érdekel.
Mit tanácsolnál egy informatika, programozás, mesterséges intelligencia irányában érdeklődő gyereknek, hova forduljon, hogyan képezze magát tovább?
Nagyon fontos a gyakorlás. Keresse meg, mi érdekli, mi motiválja, és azt gyakorolja. A versenyprogramozáson át vezethet az út a mesterséges intelligencia irányába is. És jó egy közösséghez – például szakkörhöz – tartozni, mert problémákat tanulságos közösen megoldani, egymást meggyőzni.
Köszönöm a beszélgetést és sok-sok sikeres problémamegoldást kívánok a továbbiakhoz!
Dandoy Gabriella
|
Szilágyi Balázs kiemelkedő eredményei
|
Köszönjük a Nemzeti Tehetség Program IOI-CEOI diákolimpikonjaink felkészítéséhez nyújtott támogatását!
