Veszélyes helyre küldjünk ember helyett robotot

A robotika műhelyeiben 6. - Beszélgetés Kopiás Péterrel

Az informatika iránti szerelem a Nemes Tihamér versennyel indult – s ma már Kopiás Péter olyan robotokat fejleszt, amelyek atomerőművek felügyeletében segítenek. A robotika műhelyeit bemutató cikksorozatunkban egy olyan embert mutatunk be, aki sokat köszönhet a robotikai versenyeknek is. Csapata, a Rescube Robotics pedig számos nemzetközi sikert hozott az országnak.

A Rescube Robotics nem egy cég, hanem egy baráti robot versenycsapat – hangsúlyozza Kopiás Péter. A célja nem profitorientált termék értékesítése. Egy technikai sport csapat, mely talán a rallysport világához hasonlítható. Ha ezt a párhuzamot nézzük: ott levonul egy csapat egy kamionnyi alkatrésszel és egy versenyautóval, amit mindenki egész éjszaka szerel, hogy reggel a legrövidebb idő alatt tehesse meg a távot. Közben az autó károsodik, javítani kell. Ugyanez az algoritmus megvan a robotika versenyeken: túlfeszített alkatrészek garmada veszi körül a játékosokat. Nem is lehetséges ezt egyedül csinálni, olyan csapat kell, aki tudja, mi a dolga, és oda is teszi magát.

Az előtérben: Kopiás Péter
Csapatfotó a Zwentendorfi Atomerőműből 
Borvendég Mátyás, Márton Miklós, Abonyi Zoltán, Kopiás Péter

Kopiás Péter régóta „tudja, mi a dolga”, hiszen 2005-2006 körül kezdett el robotokkal foglalkozni, a Magyarok a Marson versenyre, az alkalmazott mérnöki tudományok robotikai versenyére jelentkezett, öccsével, Kopiás Csabával és barátjukkal, Maczák Milánnal. Korábban programozási versenyeken indultak rendszeresen Milánnal. A robotika a pusztán szoftveres kihívásnál a hardver miatt szerinte érdekesebb, nagyobb a tétje. 2006-ban nyertek először robotversenyt, ez lendületet adott a folytatásnak. Éveken keresztül ugyanezen a versenyen rendszeresen részt vettek, közben Sipos Attilával, a rendezvény szervezőjével is jó kapcsolatba kerültek, azóta is látogatják az eseményt.

Szoftver architekt vagyok, az Óbudai Egyetemen végeztem, de már az egyetem mellett is mindig dolgoztam, szoftverfejlesztéssel kerestem a kenyerem. Általános- és középiskolában is indultam több programozási versenyen, a Nemes Tihaméron is, ahol az első tízbe is bekerültem, így a Neumann Társaságot is a rendkívül sikeres tehetséggondozási programja révén ismertem meg. Volt egy Anonymous nevű ftp-keresőm, amely a Magyar Innovációs Szövetség ifjúsági versenyén is díjazott lett, erre a programra alapozva 18 évesen céget is alapítottam – mesél Kopiás Péter a kezdetekről. Aztán a távközlési szoftverek mellett, helyett egy komplexebb témakör keltette fel az érdeklődését:

Amikor az ember szoftvert fejleszt és hibázik, kijavítja és újraindítja a programot. Onnantól, hogy hardver is van a játékban, háromdimenziós lesz a problématér, mert elektronikai és gépészeti problémák is szerepet játszanak, ezek javítása nem triviális és nem automatikus. Nagy kihívást jelent előre gondolkodni - magyarázza.

Ezzel az affinitással a Magyarok a Marson versenyt háromszor is megnyerték – s közben sok barátot szereztek az évek alatt. Kopiás Péter 2013-ban először – még csak nézőként – járt a RoboCup versenyen Hollandiában, ott megismerte, milyen egy nemzetközi verseny, egy világbajnokság. A kutató-mentő robotok kategóriájában látta meg azt, hogy itt van esély nemzetközi sikerre. Maga a verseny, a szabályok nagyon serkentik a kreativitást és az ellenfelek megoldásai mellett volt lehetőség, hogy belépjenek ebbe a kategóriába.

2014-ben újra megnyertük a Magyarok a Marsont, a versenybeli vetélytársainkat megkerestem, hogy részt vennénk-e együtt a RoboCupon: így született a Rescube. A hazai versenyen szórakozásból azóta is egymás ellen versenyzünk, de az év többi részében együtt dolgozunk.

Az ellenfelekből kovácsolódott csapat számára nagy ugrás volt a RoboCup, ahol kreativitással elképesztően komoly feladatokat lehet megoldani: például lépcsőt kell mászni a robotnak, ajtót kell nyitnia, tárgyakat kell mozgatni, csaptelepet elzárni, áramtalanítani egy elektromos berendezést.

Rescube robot

Ezek szimulált gyakorlati, ügyességi, mobilitási feladatok, melyek mérhetővé teszik a robotok képességeit. A különböző robotok máshogy oldják meg, a csapatok anyagi egyenlőtlensége miatti versenyhátrány ledolgozható egyéni, egyedi megoldásokkal, ötletekkel.

Az első évtől kezdve fokozatosan építették föl a robotjukat:

Az első évben annak is örülni kellett, ha üzemképes a verseny végéig… Ezt bővítettük, de mindig csak annyival, amennyit üzemeltetni voltunk képesek. A RoboCupon 2015-től 18-ig minden évben elindultunk, európai- és világbajnokságon is, ezek mindig máshol kerülnek megrendezésre. Nem könnyű egy csapatot „összecsomagolni” egy-egy ilyen versenyre. Van néhány cég és társaság, aki segítette a munkánkat, de nagyon nehéz olyan szponzort találni, amelyik olyan hozzájárulást tud adni, ami érdemben lendít a versenyen. Már az útiköltségek is tetemesek – és a robotok alkatrészeiről még nem is beszéltünk.

A Rescube csapat mérlege impozáns: voltak RoboCup világbajnokságon, megnyerték a RoboCup Design Awardot, ami a robot konstrukciójának, működésének szól. Ezt is egy kutató-mentő robottal nyerték meg felnőtt kategóriában, de a díjat a világversenyen részt vevő összes robot közül adják ki egynek, így a népszerű robotfocistákkal is versenyben voltak. Megnyerték a legjobb kültéri robot díját, a Best in Class Mobility-t, a robot mászóképességét díjazó elismerést: lépcsőmászó, homokcsapdákon közlekedő, speciális terepakadályokat is legyőző robottal. Egy másik díj, a Best in Class Dexterity, a robotkar ügyességét ismerte el. Az ilyen különdíjak mellett 2017-ben és 2018-ban is európai fordulón összesített másodikak lettek, és 2018-ban Tokióban, Japánban a World Robot Summiton is összesített 9. helyezést értek el.

Versenycsapatból mégiscsak cég – a versenyfejlesztések hasznossága

Kopiás Péterék története innen gyakorlati alkalmazások felé kanyarodik el, mégpedig az egyik legprecízebb, legrizikósabb témában:

A folyamatosan, kitartóan fejlesztett robotunkkal 2017-ben és 2019-ben is részt vettünk Ausztriában egy speciális gyakorlaton, amit egy használaton kívüli atomerőműben tartanak Zwentendorfban.

Nincs benne fűtőanyag és áramot nem termel, de szakemberek kiképzésére használják az erőművet. A robotokat fejlesztő csapatokat és az európai katasztrófavédelemben érdekelt szakembereket hívták össze, valódi izotópokat kellett robotokkal megtalálni a sugárforrások elhárítása érdekében. A sztori szerint egy munkás elveszett az épületben, őt is meg kellett keresni.

Itt találkoztunk a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, s velük fokozatosan üzletibbé is alakult az együttműködés. Két téma van: hordók leltározása tárolókban, ennek kapcsán sugárzásmérés, falvastagság vizsgálat. A másik: a pihentető medencében tárolt fűtőanyag leltározása, egy speciális vizsgálóeszközzel – ennek automatizálása a feladat. Úszó robotot fejlesztettünk a pihentető medencében való vizsgálatra – ezzel 2017-ben megnyertük ezt a versenyt. Mára beszállítóként dolgozunk az ügynökségnek.

Ezt a tanulságos versenytevékenységet függetlenül csináltam informatikai rendszerfejlesztő, tanácsadó munkáimtól. Ez egészen idén januárig egyfajta „kettős életet” igényelt: amit nappal megkerestem, este elköltöttem a robotokra. De a hobbi kinőtte magát üzleti tevékenységgé, mára áthelyeztem a hangsúlyt a robotikára. Ennek fő iránya jelenleg az atomenergia.

Új korszak küszöbén?

Most, a járványügyi vészhelyzet idején, mindenkiben felvetődik: ha a sugárzó anyagok között hasznosnak bizonyul egy robot, nyilván a járvány körülményei között is sokféleképp hasznosulhat. Kopiás Péter ezt összetett kérdésnek látja:

A legfontosabb talán az, hogy a robotikában megszerzett tapasztalat és tudás felhasználható gyors prototípusgyártások során – például az Óbudai Egyetem Bejczi Antal iRobotitechnikai Központja is ezért tud gyorsan lélegeztetőgép konstrukciót fejleszteni…

A robotika szerepe a járványok viszonylatában még egy érdekes csavarral szolgál. Sok helyen úgy gondolják, a robotika egy prémium szolgáltatás: hiszen – kis túlzással - „kézzel is megcsinálható, amit a robot megcsinál”. Tehát a robot vagy termelékenységet javít unalmas vagy veszélyes munkakörben – vagy távolról teszi elvégezhetővé a munkát.

Ez a második lehet érdekes egy járvány idején: azoknál az ellenőrzéseknél, összeszereléseknél, amiket robotok tudnak elvégezni, nem szükséges, hogy éjjel-nappal ott legyenek mellette emberek. A robotok révén tarthatjuk a szükséges fizikai távolságot…

A gyártásautomatizálás, a logisztika, a drónos szállítás most erőre kaphat – viszont azt is érdemes tisztán látni, hogy az ilyen fejlesztések költségesek, üzleti értelemben kockázatosak és jelentős időt is igénybe vesznek.

Nem lehet egyik napról a másikra egy minden követelménynek megfelelő robotikai megoldást elkészíteni, még az idővonalon felbukkanó vicces robotos videók is évek hosszú munkájának gyümölcsei.

Korszakváltás idejét éljük – s az új korszak vezető szakemberei informatikai, robotikai versenyeken kezdték a pályát.

Képes Gábor

A robotika műhelyeit bemutató sorozatunk korábbi cikkei:

Bejczy Antal iRobottechnikai Központ

https://njszt.hu/hu/news/2020-03-18/az-orvosokat-segitheti-robotika

MIRK budapesti ligák:

https://njszt.hu/hu/news/2020-02-24/vonalkoveto-robotok-es-kovetendo-egyenisegek

RobonAUT verseny:

https://njszt.hu/hu/news/2020-02-18/autonom-robotok-kozossegge-szervezodo-diakok

Netlife Robotics:

https://njszt.hu/hu/news/2020-02-14/cuki-robotember-magyarul-tanul

Revolution Robotics:

https://njszt.hu/hu/news/2020-02-05/robotika-muhelyeiben-1